Egyszer régen, nagyon régen, valamikor 7.-ben, amikor az osztállyal egy 3 napos kirándulásra indultunk a Balcsira, az indulás reggelén apukám úgy ébresztett, hogy többször ezt súgta a fülembe: “Hullámzik a Balaton, hullámzik a Balaton…” 
Valahogy az utóbbi napok kánikulájában ez a mondata sokszor itt cseng a fülemben.
De mivel még nem lógathatom a lábam, sem a Balcsiban, sem átvitt értelemben, be kell hogy érjem ezzel a hűsítő színű, drótra csipkézett nyaklánccal:
Kricsár Ancsa hathatós segítségének hála, most már megy a drótok összetekercselése is, aminek azért is örülök, mert fél füzetnyi tervem van olyan mintákkal, amelyeknél ez a lépés elengedhetetlen, de eddig nem ment szépen, meg nem is igazán tudtam, hogy mikor milyen drótot ildomos használni. Készítettem is a hétvégén egy két összetettebb alapot is. Már alig várom, hogy össze-vissza csipkézzem